Hu: A könyvek könnyedén susogtak a polcokon, miközben a néma csend és a koncentrált tanulás erős illata töltötte be Budapest egyik legismertebb könyvtárát. Odabenn mindenki halkan lapozott, várakozóan fülelt a többi olvasóra. Egyszer csak, Sándor, egy átlagos megjelenésű fiatalember, főbe lőtte a halk csendet egy remegő dallammal.
En: The books whispered easily on the shelves, while the silent tranquility and the strong scent of concentrated studying filled Budapest's most famous library. Inside, everyone quietly turned pages, eagerly listening to the other readers. Suddenly, Sándor, an average-looking young man, shattered the quiet with a trembling song.

Hu: "Egy, két, három..." - kezdett énekelni halkan, elfelejtve, hogy nem otthon van. Énekelni kezdett véltlenül, csak úgy odébb, mintha csak a szobájában zenélne. Zavarban volt. Az arcán a pir szaladt végig. De mielőtt bicskát csaphatott volna a nyelvébe, amelyik valamiért fülig ért, a csendre szert tett könyvtár kigyulladt a csodálkozás lángjában.
En: "One, two, three..." - he began to sing softly, forgetting that he was not at home. He started singing unintentionally, just as if he were playing music in his own room. He was embarrassed. A flush ran across his face. But before he could stop himself, for some reason his tongue went loose, the library, which had acquired silence, ignited with the flame of astonishment.

Hu: Elsőként Éva állt fel, magas, karcsú lány. Ismerős volt neki Sándor. Így halkan szólt: "Tsssss, Sándor. Ez könyvtár. Csend legyen."
En: Éva was the first to stand up, a tall, slim girl. Sándor was familiar to her. So she whispered, "Shhh, Sándor. This is a library. Silence, please."

Hu: De a varázslatos zenei pillanat hullámzása már terjedt. Az emberek meglepődtek, de mosolyogtak, felébredt bennük valami furcsán ismerős, új érzés. És nem mindenki beszélt magyarul.
En: But the enchanting moment of music had already spread. People were surprised, but they smiled, something strangely familiar and new awakened within them. And not everyone spoke Hungarian.

Hu: Egy idős német úr szigorúan nézett Sándorra: "Bitte, Seien Sie ruhig!"- próbálta leállítani a zenei hullámokat. Majd egy stílusos francia nő is hozzászólt "Silence, s'il vous plaît!"
En: An elderly German gentleman sternly looked at Sándor: "Bitte, Seien Sie ruhig!" - he tried to stop the waves of music. Then a stylish French woman chimed in, "Silence, s'il vous plaît!"

Hu: Egy angol diák belebukott a hangviharba, és elkapva a pillanatot, kérte: "Please, be quiet!" De ekkor már Sándor csak mosolyogott, még mindig pirosan, a lányok nevették magukat, az emberek pedig csak tanácstalanul próbálták halkítani őt, különböző nyelveken.
En: An English student got caught in the vortex of sound and, seizing the moment, pleaded, "Please, be quiet!" But by that time, Sándor could only smile, still blushing, the girls laughed, and people tried in vain to quiet him down, in different languages.

Hu: A könyvtárban kialakult egy furcsa, kellemes káosz, ahol mindenki próbált csendet teremteni, de a halk zenei hullámok csak erősebbek lettek. A dolgok irányítása jókedvében voltak, mégis álltak mindenhol és nevettek.
En: A strange and pleasant chaos emerged in the library, where everyone tried to create silence, but the soft waves of music only grew stronger. The control of the situation gave way to a joyful atmosphere, as everyone stood still and laughed.

Hu: Hosszú idő után, vagy talán csak néhány pillanat múlva, a csend visszatért. Sándor abbahagyta az éneklést. Aggodalommal nézte körbe. De ott ültek, az emberek, csendben. Elmosódott arcok, de mosolygó szemek, száncsörgő üvegekből iható vizet csepegtetve.
En: After a long time, or perhaps just a few moments later, silence returned. Sándor stopped singing. He looked around anxiously. But there they sat, the people, in silence. Blurred faces, but smiling eyes, sipping water from crackling glasses.

Hu: A csend lassan visszatért, a zenei hullámok nyugodtak lettek. A könyvtárban újra visszatért a nyugalom. De valami megváltozott. Az emberek mosolyogtak. Sándor is. A halk zene ettől a naptól kezdve mindig ott lesz a háttérben, ami a csendet kellemesen megtöri mindenki számára.
En: Silence slowly returned, the waves of music calmed down. Peace returned to the library. But something had changed. People were smiling. Sándor was too. The soft music would now always be in the background, pleasantly breaking the silence for everyone.