Hu: A nap fényesen rózsaszínre festette Budapest eget, amikor János, a harmincas éveiben járó, napszemüveges férfi lépett ki az Astoria metróállomásról. Szószátyár lévén úgy döntött, hogy elmegy az öreg Fehér Hattyú kávézójába, ahol mindig szerette megragadni a lehetőséget, hogy beszéljen másokkal. Sokszor egy-egy idóma fontos szerepet játszott ezen beszélgetésekben.
En: On a brightly pink-painted day, János, a man in his thirties wearing sunglasses, stepped out of the Astoria metro station in Budapest. Being a chatterbox, he decided to go to the old White Swan café, where he always liked to seize the opportunity to talk to others. Often, idioms played an important role in these conversations.

Hu: EZEN A NAPON, egy hölgy ült a kávézó sarkán, arany haját egy hófehér kendő fedte. A hölgy azonban láthatóan nem értette a magyarok összetett beszélgetési módját. János lábujjhegyen becserkészve közeledett hozzá, mintha csak a budapesti állatkertben sétálva volna.
En: ON THIS PARTICULAR DAY, a lady sat in the corner of the café, her golden hair covered by a snow-white scarf. However, it was clear that the lady did not understand the complex way Hungarians converse. János approached her on tiptoes, as if strolling in the Budapest Zoo.

Hu: "ZOO-P!" - kezdte a magyar szóviccet, ezzel egy meglepő hangot és mosolyt csalva az aranyhajú hölgy arcára. Sokan nevetni kezdtek körülötte, tudván, milyen különös ember állt középpontba.
En: "ZOO-P!" he began a Hungarian pun, surprising the golden-haired lady and bringing a smile to her face. Many people around her started laughing, knowing what an eccentric person took center stage.

Hu: Miután János rájött, hogy az idegen hölgy cseppet sem érti nyelvi trükkjét, visszalépett, és maga elő nézett. "Maga angol?" - kérdezte kisst megdöbbenve, mire a hölgy bólintott. "Vacsora pite nyeregben" - folytatva az idómáját tovább nadára noga. Ez olyan, mintha azt mondaná: "Pudingot kell enni!" - magyázta az összetett idóma jelentését, amit János a legjobban tudott: élvezd az élet apró örömeit.
En: After realizing that the foreign lady did not understand his linguistic trick at all, János stepped back and looked ahead. "Are you English?" he asked, slightly astonished, to which the lady nodded. "Dinner in a saddle-shaped pie" he continued his idiom, further adding "It's like saying 'You have to eat pudding!'" he explained the meaning of the complex idiom, something János knew best: enjoy life's little joys.

Hu: A hölgy szeme felragyogott, és megvetette a nap végéig tartó barátot ebben a férfiban. János mosolygott, boldogan, hogy megtalálta a kapcsolatot, és így terjesztheti szeretett nyelvét és kulturáját. A nap végére, összebújva a széles Duna-parton, a jelenet magáért beszélt. Az emberek, a kultúrák összekapcsolódása ezentúl mindig részévé válik János életének.
En: The lady's eyes lit up, and she found a friend in this man until the end of the day. János smiled, happy to have made a connection and to spread his beloved language and culture. By the end of the day, cuddling on the wide banks of the Danube, the scene spoke for itself. The interconnection of people and cultures will forever be a part of János's life.

Hu: Az élet kihívást jelent, és vannak olyan pillanatok, amikor egy idóma, egy vicc vagy egy egyszerű mondat csodákat művelhet. Ez a történet megerősíti a zavart, a nevetést és a meghitt pillanatok erejét, amelyek együtt adnak életet a fővárosnak, amit Budapestnek hívnak.
En: Life presents challenges, and there are moments when an idiom, a joke, or a simple sentence can work wonders. This story reaffirms the power of confusion, laughter, and intimate moments that give life to the city known as Budapest.