Hu: Áron az asztal végén ült, szemben a lassan hömpölygő Duna és a híressé vált Lánchíd látványával. A nagy pesti családi összejövetelek mindig ott voltak, a nagymama patinás ötödik kerületi lakásában, csodás panorámával a város szívére. A konyha illatlanával telt meg az egész lakás, ami mint valami láthatatlan szőnyeg, átfonta a szobákat.
En: Áron sat at the end of the table, facing the slowly flowing Danube and the famous Chain Bridge. The grand family gatherings of Pest were always held there, in his grandmother's elegant apartment in the fifth district, with a marvelous view of the heart of the city. The whole apartment was filled with the scent of the kitchen, which, like an invisible carpet, permeated the rooms.

Hu: Az összejöveteleknek mindig volt valami meghatározó pillanata, amit mindenki nagyon várt. Most ez az időtlen pillanat épp Áronon volt a sor. Nála volt a főszerep ez alkalommal. Megpróbált magyar szavakat kiejteni, miközben falatozott a nagymama híresen finom gulyásából. Egy erdélyi faluban nőtt fel, a magyar nyelv árnyalt voltát még mindig tanulmányozta.
En: The gatherings always had a defining moment that everyone eagerly awaited. This timeless moment was now Áron's turn. He had the spotlight this time. While sampling his grandmother's famously delicious goulash, he attempted to pronounce Hungarian words. He had grown up in a Transylvanian village, still studying the subtle nuances of the Hungarian language.

Hu: Mindenki vidáman figyelte Áront, ahogy az apró falatokat tunkolta a zamatos gulyásba. Kiejtett hosszú, bonyolult szavakat, nevetgélt a család, de vele együtt, soha nem rajta. Ők nem parodizálták, hanem szeretettel figyeltek, miközben Áron harcolt a szavakkal.
En: Everyone cheerfully watched Áron as he dipped small bites into the savory goulash. He pronounced long, complicated words and the family laughed, but never at him. They weren't making fun, but rather watching with love as Áron struggled with the words.

Hu: Körbejárt a kacaj a szépen megterített asztalon, egyik arcáról az öbölkirály, néha mosolya elnyeli a gúny. Áron elpirulva, de büszkén nézett körbe, megragadva a pillanatot. Nem volt szégyenben. Ez az összejövetel volt a lehetőség arra, hogy önmagát mutassa, hogy belesimuljon ebbe a színes, szeretetteljes családba.
En: Laughter echoed around the beautifully set table, the laughter sometimes swallowing the teasing. Blushing, but proudly looking around, Áron seized the moment. He was not ashamed. This gathering was an opportunity for him to show himself, to meld into this vibrant, loving family.

Hu: Az este lassan véget ért. A gulyásból már csak a roston sült paprika illata áradt. Az asztalnál előbb csak Áron maradt, aztán a bátyja, József érkezett vissza, hogy megvigasztalja. Józsi Áron vállára tette a kezét és nézte a Duna örökösen változó kavargó vizét.
En: The evening slowly came to an end. Only Áron remained at the table, and then his brother József returned to console him. Józsi put his hand on Áron's shoulder and watched the ever-changing swirling waters of the Danube.

Hu: "Nem gond, Áron, a szavak nem azt jelentik, amik vagyunk. A tetteink számítanak, és a te tetteid mesélnek rólad." Józsi szavai nyugalmat hoztak Áron szívébe.
En: "It's okay, Áron, words don't define who we are. Our actions matter, and your actions speak about you." Józsi's words brought peace to Áron's heart.

Hu: A következő családi összejövetelig még sok idő van hátra, de Áron már tudta, hogy meg fogja próbálni újra a nehéz szavakat kiejteni. Az ő idejük lesz majd. Ő pedig ott lesz, büszkén, minden egyes nehéz szóval. Mert ő, Áron, része volt ennek a családnak, része volt ennek a történetnek.
En: The next family gathering was still far off, but Áron already knew he would try to pronounce the difficult words again. It would be his time. And he would be there, proudly facing every challenging word. Because he, Áron, was a part of this family, a part of this story.